A teát főként Kínában, Indiában, Srí Lankán, Tajvanon, Japánban, Nepálban, Ausztráliában és Kenyában termesztik. (A teakereskedelemben Srí Lanka és Tajvan régi neve, Ceylon és Formosa használatos.)

Teaültetvény Indiában

A tea négy fő fajtáját azok feldolgozása alapján csoportosítjuk. A Camellia sinensis egy örökzöld cserje, melynek levelei – ha leszedésük után nem kerülnek gyorsan megszárításra – hamarosan hervadni és oxidálódni kezdenek. Ez a folyamat emlékeztet az árpa erjedésére, amennyiben a keményítő átalakul cukrokká; a levelek folyamatosan barnulni kezdenek, ahogy a klorofill lebomlik és tanninok keletkeznek. A feldolgozás következő lépése az oxidációs folyamat megállítása egy előre meghatározott ponton úgy, hogy hevítéssel eltávolítják a levelekből a nedvességet. A fermentáció kifejezést használták ezen folyamatra (valószínűleg a borkedvelők kezdeményezésére), és ez a kifejezés megmaradt annak ellenére, hogy valódi fermentáció nem történik.

A teát hagyományosan négy fő csoporba soroljuk aszerint, hogy a fermentációs folyamat hogyan zajlott le:

• Fehér tea: fiatal levelek, melyek nem oxidálódtak.
• Zöld tea: minimális oxidáció.
  • Kukicsa vagy Téli tea: gallyak és régi levelek, melyeket a téli teacserjéről szednek, és tűz fölött szárítják. Népszerű egészséges ital Japánban és a makrobiotikus diéta szerint.
• Oolong (烏龍茶): az oxidációt a folyamat közepén állították meg.
• Fekete tea: jelentős mértékű oxidáció.
  • Pu-er (普洱茶): A fekete teák egy különleges csoportja. Míg a legtöbb teafajtát a készítésének évében fogyasztják, addig a Pu-er több, mint 50 éves is lehet. Ezalatt az idő alatt kialakul egy erős, jellegzetes íz, melyet a leveleken (vagy teakockákon, ha préselve van) kialakuló penészréteg okoz. A teát gyakran nagyon hosszú ideig áztatják (a tibetiek például egész éjjel). A Pu-ert Kínában gyógyító erejűnek tartják.
• Szokatlan változatok: Létezik jónéhány ritkán fellelhető teafajta (gyakran a hagyományos kínai gyógyítással kapcsolatosan), melyek nem illeszkednek a fenti csoportosításba.
  • Csung csa (虫茶): szó szerint „féregtea”: ez a főzet a teacserje magjaiból készül a levelek helyett. A kínai gyógyítás a forró nyári hőség bajainak enyhítésére, valamint az influenza tüneteinek kezelésére használja.

(forrás: wikipedia.hu)