SZICILIA
2005.06.24. 09:33
Napfény, tengerpart, hegyek, Etna, szûk sikátorokat árnyékoló száradó ruhák, barátságos emberek.
A történelem és a kultúrák valószínûtlen katyvasza, észak, dél, kelet és nyugat találkapontja, ahol a maffiáról szóló közhelyeket egy perc alatt elfelejthetjük. Avagy Szicília nyugat-magyarországi szemmel.
Ha azt mondjuk, Nápoly az igazi Dél-Olaszország, akkor mi az a további néhány száz kilométer, amely a várostól még visszavan Szicíliáig? A Toscana és a Mars bolygó keresztezõdésére hajazó táj elég meghökkentõ ahhoz, hogy csak a kompnál térjünk magunkhoz, megpillantva a hihetetlenül kék tengert és a szoros túlpartján derengõ szigetet. A kikötõben a személyzet kizárólag olaszul kommunikál, a jegyet kideríthetetlen áron vesszük, majd felhajtunk egy kideríthetetlen nevû társaság kideríthetetlen irányba induló, rozsdásodásnak induló vízi alkalmatosságára. Szerencsénk van, fél óra múlva Messinában vagyunk. Az elsõ kellemes meglepetés.
Szicília – laikus szemmel – két jól elkülöníthetõ földrajzi egységre bomlik, úgymint a sziget belsejére és a tengerpartra. Az elsõre nem érdemes sok szót vesztegetni, kopár hegyek, kiégett gabonatáblák, forróság, por, birkák. A part viszont változatos és gyönyörû, a pazar vagy éppen lepattant nyaralók a tengerig érnek, amit leginkább az épületek közötti rejtett átjárókon lehet megközelíteni, ha nem találjuk, maradnak a fizetõstrandok. A tájról beszélve most éppen a formába lendülõ Etna a szupersztár, amely ott jártunkkor a csúcsra futás elõtti állapotban leledzik, füst, láva minden lyukból, utak lezárva, rendõr, tûzoltó, vulkanológus szirénázik le-föl, japán turisták kielégült arccal csattogtatják a fényképezõt, miközben szép csendben mindent belep a por. Azért hülye látvány, hogy a közeli autópálya mellett izzó lávadarabkáktól kigyulladnak a présházak. Kár a borért, mert jó (http://www.west.hu/fokuszban/108/fo108011.html)
Folyt.köv.
Wikki
|