utána pedig az elültetett növény felülbírálja ezt. Ha jól érzi ott magát, akkor mi is gyönyörködhetünk benne, de ha rosszul választottuk ki élőhelyét, akkor egyre satnyább lesz, végül pedig elpusztul. Néhány dísznövényre elég csak ránézni, és külső jegyeiből következtethetünk igényeire. Kertünk adottságait a területre jellemző környezeti tényezők (hőmérséklet, fény-és csapadékviszonyok, domborzat), azaz az adott tájegység éghajlata határozza meg. Hazánk az északi mérsékelt övben található, és az ország területének nagy része kontinentális éghajlatú. Néhány helyen más klimatikus hatások is érvényesülnek, ami nem elhanyagolandó a kert karakterének megtervezésekor. A nyugati országrészben, az Alpokalján és a magasabb hegységeinkben hegyvidéki éghajlat, míg a dél-nyugati országrészben mediterrán hatás is érvényesül. A fiatal lánchegységek alkotta talaj-alapkőzet hatását sem felejtsük el. Ez határozza meg a rajta kialakult talaj jellegét, ezen keresztül az itt élő növény talajigényét. A nyugati tájakon ezért a fenyőfélék és más örökzöldek sokkal jobban érzik magukat a párásabb hegyvidéki klímának köszönhetően, mint például az alföld szárazabb részein, ahol a csapadék éves mennyisége kisebb, és eloszlása is nagyon egyenetlen. Egy kerten belül is megkülönböztetünk különféle mikroklímájú részeket. Gondoljunk a kert tájolására, a szintkülönbségekre, az uralkodó szélirányra, a védett zugokra stb. Ebből adódóan nem mindegy hova, milyen növényt ültetünk, hiszen az ültetés helyét úgy kell megválasztanunk, hogy az a lehető legjobban megfeleljen az oda telepítendő növény elvárásainak. Ha ez nem így történik, akkor a növény rövidesen elpusztul, ám ha mégis felvenné a küzdelmet a számára kedvezőtlen környezeti tényezőkkel, akkor sem fejlődik jól, nem mutatja a fajra jellemző tulajdonságokat, torzul, díszítőértéke csökken. A növény helyének kiválasztásakor legyünk tekintettel arra, hogy az adott faj a természetben hol fordul elő, és próbáljunk hasonló körülményeket teremteni számukra. Minél több "bennszülött" fajt ültessünk, ezzel segítünk megtartani az adott terület jellemző ökológiáját. Kertészeti változatok esetén pedig a növény vadon élő rokonainak környezeti igényei az irányadóak. A húsos levelű, pozsgás szárú fajok napfényigényesek és kis vízigényűek. Ezek a fajok képesek raktározni a vizet, ezért mutatnak ilyen külső jegyeket. Az ezüstös színű, vagy szőrős levelű növényeket nyugodtan ültethetjük tűző napra, hiszen azért öltötték magukra ezt a színt, hogy a napsugarait visszaverve védekezzenek a megperzselődés ellen. Ilyenek például az agávé fajok. Ezeket télire fagymentes helyre kell tennünk, de tavasztól késő őszig a kert legforróbb és legszárazabb részén is kitűnően érzik magukat. A színes levelű fajták esetén az ültetés optimális helyét nehezebb megválasztanunk. Általában elmondhatjuk, hogy a kevésbé napos helyeket jobban viselik. Ha túlzottan árnyékba ültetjük, akkor színei nem lesznek elég élénkek, elsápadnak. A levelükkel is díszítő angol muskátlik például nagyon hamar és érzékenyen reagálnak arra, ha nem eléggé napos helyet találtunk számukra. Esetenként a napos helyre ültetett növény leveleinek tarkasága csökken. A túl erős fény pedig perzselő hatású lehet, bár ez színfüggő. A sötétvörös, bordó levelűek bírják a tűző napot, a sárgásakról ez nem mondható el. A bodza díszváltozatai közül a bordó levelű is csak napos helyre ültetve mutatja teljes pompáját. Egyes növények maguk is megtelepednek a számukra kedvezőbb helyen, vagy idővel "átköltöznek", ha rossz helyre ültettük őket. A kerti csap környékén, az ereszcsatorna kifolyójánál, tehát a folyamatosan nedves helyeken, gyakran megtelepszenek a mohák. Egyes évelő növények, ha nem megfelelők a körülmények önállósítják magukat, és útra kelnek a szebb jövő reményében. Az indákkal, tarackokkal szaporodó évelők, vagy azok, melyek magjai könnyen kikelnek, hamar elvándorolnak a kerten belül, míg meg nem találják a legoptimálisabb életfeltételeket nyújtó helyet. Cserjék közül a boglárkacserje (Kerria japonica), vagy akár a bambuszfélék is képesek az ilyen helyváltoztatásra. Kertünk kiemelkedő pontjairólról gyorsabban lefolyik a csapadék, így oda szárazságtűrőket ültessünk. Az alacsony fekvésű részekre pedig, ahol megáll a víz, nedvesség kedvelőket telepítsünk, amelyek vízigényesek, mintegy vízparti környezetet teremtve. A kerti tó körül a sásliliomok (Hemerocallis sp.) levelei a sásfélékére emlékeztetnek, így jól mutatnak a vízi vegetáció tagjaként, változatos virágaikkal is díszítenek. A ház melletti kiültetéseknél a déli fekvésű oldalra tegyük a fagyérzékeny fajokat, hiszen itt védett fekvésben több esélyük van arra, hogy károsodás nélkül átteleljenek. Az északi oldal fagyzugos, oda csak a téli hideg szempontjából strapabíró növényeket helyezzük. Nagy Z. Róbert www.herbacio.hu Képek: Papp Miklós