|
A boszorkányüldözés okai
2005.06.24. 09:37
A vádaskodások legáltalánosabb oka szociálpszichológiai jelenség: a nyomor miatti frusztráció okozta feszültség..
a kisközösségek válságához vezetett a középkori társadalomban. Amikor "a boszorkányság már a levegőben volt", a potenciális áldozatok skálája végtelen lett, de voltak különösen veszélyeztetett társadalmi csoportok:
Társadalmi helyzetét tekintve szinte bárki szóba jöhetett: a jobbágyok, zsellérek feleségei, cigányok, török asszonyok (gyógyítók voltak), a nem nemesek köréből a mesteremberek és városi magistratusbeliek (szenátor, főbíró, bíró, esküdt) feleségei, akik gyakran féltékenység, irigység áldozatai lettek, agilisek (nemes anya és nemtelen apa gyermekei) és az arisztokrácia tagjai esetében a vádlók motiváló tényezője nyilván az anyagi haszonszerzés volt.
Szociálisan elesettek:szegények, özvegyek, koldusok, akik eleve kirekesztettek a társadalomból, remek céltáblák voltak, nem tudnak védekezni.
Elmebetegek, szétesett személyiségek: gyanús hallucinációik a sátán jelenlétét bizonyították a középkori ember számára. A hallucinációk, paranoid képzelgések ugyanakkor a vádlókra is jellemzőek voltak, a démonománia (megszállottsági téveszme) tömeghisztériát okozott.
Betegségük, fogyatékosságuk vagy csúfságuk miatt egyébként is kitaszítottak (vízfejűek, epilepsziások, bőrbetegségben szenvedők, bénák, torzszülöttek)
Irigység vagy féltékenység áldozatai (pl. a túl szépek)
Politikai intrikák céltáblái, üzleti érdekek miatt megvádolt emberek
Közönséges bűnözők: gyermekgyilkosok, méregkeverők, gyújtogatók, útonállók, de egyéb bűnök is szóba jöhettek: szodómia, vérfertőzés, magzatelhajtás, házasságtörés
Akadt, aki önmagát jelentette fel: egyesek nyíltan boszorkánynak vallották magukat, eljátszották a szerepet vagy maguk is elhitték, hogy azok. Leírtak egy esetet, amikor az inkvizítor elutasította a vádlottnak magát terhelő kijelentését: egy Catalina nevű lány azt állította, hogy közösült az ördöggel és közben rengeteg vért is vesztett, de a helyi bába szűznek találta.
A nők elnyomott társadalmi helyzetük miatt kerültek a leginkább gyanúba: A középkorban a nő mélyen a férfiak alatt állt rangban (nem tanulhatott, a férj bántalmazhatta a feleségét, a házasságtörő nőt pedig meg is ölhette). Leggyakrabban maga a férj ismerte fel, hogy felesége boszorkány. A középkorban kétféle attitűd övezte a nőket, ez visszavezethető az ambivalens szexuális viselkedési normákra, mely két ellentétes gondolatmenetből ered: egyrészt a nők csodálatra méltóak, másrészt gonoszak, veszedelmesek.
Ez utóbbi vélekedésre magyarázatot adhatnak a nőgyűlölet-elméletek: Az általános elmélet szerint a férfiak irigylik azt a számukra elérhetetlen képességet, hogy egy nő életet tud adni, a specifikus elmélet szerint a nőgyűlölet gyökere a nőktől való patriarchális félelem, vagyis az, hogy az emberek tartottak azoktól a nőktől, akik nem álltak az apjuk vagy a férjük fennhatósága alatt, akik függetlenek voltak. A tehetetlen és tudatlan nők a varázslás, a bűvös szerek segítségét kérték helyzetük javítására. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy a középkorban nem vagy alig voltak orvosok, a betegeket nők ápolták, ismerték a füvek, szerek hatásait, amit a mágiával hoztak kapcsolatba.
A középkori ember a világ jelenségeinek legnagyobb részét természetfeletti erők működésével magyarázta. Mindennek az oka Isten, a szentek, az angyalok - és a gonosz lelkek. Amint szilárdan hitték, hogy Istent, az ő angyalait és a szenteket imával, vezekléssel, egyházi szertartással maga felé tudja hajlítani, úgy hitték, hogy a rossz szellemeket lehet befolyásolni varázslással. Ahogy Isten a csodatévő erejéből juttat a szentjeinek, az ördög is juttat gonosz hatalmából az ő híveinek, azaz a varázslóknak és boszorkányoknak. (harmonet.hu)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
