Július 2. Sarlós boldogasszony napja. A katolikus egyház az áldott állapotban lévő Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg ezen a napon. Boldogasszony a várandós asszonyok, a szegények, a betegek, elesettek védőszentje. Szokás volt ezen a napon búcsút tartani. Csakúgy mint Péter-Pál napja, ez a nap is az aratás kezdőnapja. A "sarlós" elnevezés is az aratás hajdanvolt módjára utal.
M.S. Mester: Mária látogatása Erzsébetnél
A gabona, amiből majd a kenyér készül rendkívül fontos szerepet töltött (és tölt be ma is) a közösség életében. A bő termés, a sikeres aratás biztosította, hogy lesz elegendő élelem télre. Az aratásnak is külön rituáléja volt, a munkát fohászkodással, imádsággal kezdték, a férfiak megemelték kalapjukat. Az aratóeszközöket a pap megszentelete. Az első learatott kévéből vett búzaszálakat a jószágnak adták, hogy a betegség elkerülje őket. Az aratás befejezésekor egy kis darabon meghagyták a gabonát (talpon hagyták), azt mondták a szegényeknek meg a madaraknak. Az utolsó kévéből készítették az aratókoszorút, általában a gazdának vagy a földesúrnak. A legszebb kalászokból fonták, mezei virágokkal, szalagokkal díszítették. A nagy uradalmakban az aratás befejeztével aratóbálokat rendeztek, a földesúr megvendégelte az aratókat.
http://www.unnep.mentha.hu/julius.htm |